Hát nem is tudom. Most asszem elértem azt az időszakot, hogy a fenébe is, szeretek élni!! Bár nincs rá sok okom, mindjárt felvételi...
De szereztem egy csomó barátot, akik kitartanak mellettem, akik megosztanak velem mindent, és én is velük. Nem gondoltam volna, hogy én ebben a suliban szerzek barátokat. Vagy egyáltalán fogom szeretni ezt a sulit, sőt, még néhány tanárt is!
És szeretem, hogy nézhetem korlátlanul, és mert ő is néz, és pedig tudja hogy nekem ő, és én meg neki nem. Namindegy, megszoktam.
És szeretem, hogy ennyi fiú(!) barátom is van, akikkel mindig lehet hülyülni, és felvidítanak, és elfogadják azt, aki vagyok.
Köszönöm Nektek!! =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése