Két nap, és felvételi. Nem mondom, hogy nem izgulok, de nem is félek annyira, mint amennyire számítottam rá. Sok támogatást kapok, köszönöm mindenkinek, aki bízik bennem! :))
És Barbinak is ezt a csodaszép mondatot: "Kicsilány én teljes vállszélességgel mögötted. szorítom, meg izzítom a parazsat, woodoo is be van melegítve, szóval minden lehető boszorkánymódszer megvan. Hajrá"
És Dórinak is: "Kéz és lábtőrét,te vagy a legjobb!!!Ügyes leszel!szorítok neked!!!!Sikerülni fog!!! ;) ;) (L)"
Ilyen emberekért érdemes élni! :)))
Ma magyaron olvasni kellett, én végeztem először, az ablakkal szemben ülök. Míg a többiek végeztek, az ablakon bámultam kifelé, és gondolkoztam. Szakadt a hó, gyönyörű látvány volt. Elszomorodtam egy pillanatra. Az élet is olyan gyorsan múlik el, mint amilyen gyorsaságban a hópelyhek lehullanak? Sírás határon álltam, de muszáj volt visszatartanom. Hópehely szeretnék lenni. Lehullani, és ott maradni, amíg el nem olvadok. Szállni a szél szárnyán, nem törődni semmivel.
De ez sosem következik be. Én csak egy halandó vagyok. Egy egyszerű, tömegbe olvadó ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése