A napokban néztem meg épp az Alkonyat című filmet...
Az egész úgy kezdődik, hogy Bella azt mondja: "Sosem tűnődtem azon, hogy hogyan fogok meghalni..."
Én sem tűnődtem soha.
Annyi dologba bele lehet halni.
Betegségek, balesetek, és persze van a természetes halál.
Leírok egy történetet, ami az iskolámban volt. Nem teljesen pontos, mert nekem is csak úgy mesélte a fiú osztályfőnöke, és nem pontosan emlékszem...
Volt egy kisfiú, aki boldogan élte a napjait a barátaival. Egy nap ki akart menni a mosdóba, de mikor felállt, azonnal összeesett. Felhívták a szüleit, akik rögtön bevitték a kórházba. Agydaganatot diagnosztizáltak nála. Megműtötték, ő rendszeresen bejárt az osztályfőnökéhez, hogy ne maradjon le az anyaggal. Azt hitték, hogy minden szép és jó, de a fiú újra rosszul lett. Napról napra rosszabbul lett. És végül megtörtént a baj. Tavaly karácsony előtt egy nappal jártunk. A barátnőm közölte velem, hogy Bollók Bence meghalt. Elvitte őt. Szörnyű.
Felteszem a kérdést. Igazságos a sors? Miből érdemelte ki ezt ő???
Borzasztó. A mai napig könnyes szemmel gondolok erre. Nem ismertem igazán ezt a kisfiút, de ha belegondolok, hogy mi lehetett a családjával... vagy, hogy velem, vagy a családom bármely tagjával is megtörténhet... Az élet rohadtul nem igazságos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése